Messze ellátni a Lendva-hegyről, az Alpok nyúlványai, a varasdi hegyek felé, hátunk mögött a Lenti-hegy már Magyarországhoz tartozik. A kisváros a hegy alatt a szlovéniai magyar kultúra első számú központja. Itt vannak a szellemi élet legfontosabb intézményei, köztük az újjászervezett Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet. Lendva a magyar peremvidék jellegzetes települése, ám nyitott a közvetítésre, távol az országos központoktól, nyelvek, kultúrák határsávjában. Olyan vidéken, amelyet sokáig elzárt a határ természetes hátterétől. A Szlovéniában szórványba került magyarság évtizedekre szinte értelmiség nélkül maradt. Pedig ugyanarról a történelmi-néprajzi kistájról, a Hetésről van szó a határ innenső és túlsó oldalán is. A határok megnyitása új lehetőségeket nyitott a kapcsolatok helyreállítására, szélesítésére. A zalai összetartozás gondolata természetessé tette a közös munkát, a Mura-vidéki magyarok és a magyarországiak együttműködését. Mennyire természetes ma már, hogy a lendvai Bence Lajos Identitás és entitás című esszé- és tanulmánygyűjteménye minap Zalaegerszegen látott napvilágot! Híradás ez a könyv a szlovéniai magyar művelődés hagyományairól és mai irodalmi, képzőművészeti törekvéseiről. A XVI. században Alsólendva fontos fejezetet írt a hazai protestantizmus történetében híres nyomdájával. A modern korból Zala György szobrászművész neve lett országos hírű. A legnehezebb fejezet a huszadik századé, a kisebbségi évtizedeké. Biztató lehet, hogy napjainkban nem maradnak a szlovéniai magyarok sem egyedül, a regionális határon átnyúló együttműködés a nemzeti kultúra egészében ad helyet számukra.