A két égitest nagyjából a Föld–Hold távolság egynegyedére van egymástól – a tudósok szerint egy kevéssel kisebb távolság is az összeütközés veszélyével járna.

A fehér törpék a csillagok fehéren izzó magjai: ez marad egy napból, miután az évmilliók során elhullajtja hidegebb külső rétegeit. A kisebb, tömörebb törpék súlyosabbak, mint nagyobb, puffadt társaik – ez a helyzet a HM Cancri esetében is: a kisebb, nehezebb csillag gravitációs vonzásával folyamatosan anyagot von el a nagyobbtól. Ebből gázgyűrű alakul a kisebb körül, az anyaghiány pedig lassan megváltoztatja a nagyobb alakját, mely így már inkább egy körtére emlékeztet. A nehezebb csillagba csapódó anyag fény- és energiakisüléseket okoz – ez hívta fel a csillagászok figyelmét a párosra egy évtizeddel ezelőtt.



Az 5,4 percenként felvillanó kisüléseket azonban a tudósok eddig nem tudták megmagyarázni. A többek között a német Max Planck Intézet és a brit Warwicki Egyetem kutatói végül a hawaii Keck I teleszkóp segítségével végzett megfigyelések során bizonyosodtak meg az igazságról. Az új, részletes színképelemzéses vizsgálatok után egyértelművé vált az egymáshoz rendkívül közel elhelyezkedő két fehér törpe által alkotott rendszer elmélete: a kutatás bebizonyította, a csillagok 5,4 perc alatt kerülik meg egymást.

A második leggyorsabb páros „csupán” 9,6 perc alatt képes ugyanezt véghezvinni. Az, hogy hogyan alakult ki a különös rendszer, továbbra is kérdéses. A csillagászok szerint ugyanakkor kuriózum volta mellett a felfedezés a tudománynak is hasznára válhat: a csillagok közeli elhelyezkedése rendkívül jó megfigyelőterepet nyújt a gravitációs hullámok vizsgálatára, melyek létezését már Einstein is megjósolta, mindmáig nem találtak azonban rájuk egyértelmű bizonyítékot.

(space.com)