Fel kell készülnünk egy összehangolt támadásra Magyarország ellen, mely Románia, Horvátország, Szlovákia felől érkezhet Európába és az USA részéről ázsiai gyarmatainkra. Hogy mit hoz a jövő, az még kérdéses, de hogy nem fogunk unatkozni, az teljesen biztos – így elemezte az előttünk álló heteket hazánk, eMagyarország exelnöke, Fehérlófia Koppány.

Tette mindezt a IV. világháború után kialakult helyzet tükrében. Az eRepublik nevű oldalon (www.erepublik.com) ugyanis kissé előreszaladt a történelem. A Romániában három esztendeje létrehozott, s azóta már Egyesült Államok-beli és brazil játékosokkal is bővülő, közel 380 ezer főt számláló virtuális közösség jelenlegi bolygónk földrajzi adottságaiból, a létező országokból, gazdasági és politikai struktúrákból indul ki, ám ettől kezdve szabad a pálya: országcsoportok foghatnak össze más államokkal, „tőkés birodalmak forgolódhatnak”, pártok alakulnak, választási lázban égnek a résztvevők.

Gyors előrenyomulás a Kárpátokig

A jelenleg „Weisz Manfred Huba” köztársasági elnök vezette háló-Magyarországot már a kezdetekkor katonai agresszió érte; ragaszkodva a történelemből ismert ambícióikhoz, a román játékosok azonnal támadást indítottak Magyarország ellen, s mire kétszer szétnéztünk, már csak a nyugati megyék maradtak meg számunkra.



Hosszabb-rövidebb csatározásokat követően az év eleji, komoly előrenyomulás során, a december végén indított váratlan rohamnak köszönhetően januárra sikeresen visszatért hazánkhoz Erdély és a Partium. A történelmi revánsnak viszont nem sokáig örülhettünk: mivel hiányzott a területek visszafoglalásához szükséges gazdasági erő, sajnos visszavonulót kellett fújnia csapatainknak.

A mintegy 24 ezres magyar tábor ugyanis elsikkad olyan „nagyhatalmak” mellett, mint a 40 ezres lengyel tömeg. Sajnos – lám, itt is megbosszulja magát a magyarok utóbbi időben tapasztalható, hűtlen elfordulása az ezredéves jó baráttól – a lengyelek is ellenünk fordulhatnak, egyelőre nem nagyon számíthatunk rájuk szövetségesként; a játék résztvevői ezért is várják az erősítést saját honfitársaiktól.



Lengyelország ugyanis ebben a játékban az ellenséges szövetségi rendszer tagja. Ez arra vezethető vissza, hogy Németország még a játék indulása utáni időkben teljes egészében elfoglalta Lengyelországot, akik svéd segítséggel nyerték vissza függetlenségüket. Magyarország ebben az időszakban még leginkább Szlovákia elfoglalásával töltötte idejét, majd román elnyomás alá került, azaz előbb nem akart, később pedig nem tudott segíteni a lengyeleknek.

Tőzsdecápák az informatika tengerén

Nemcsak harcolni lehet: „ennek a világnak a hajtóereje a harc, a csaták, a háborúk – és persze a hódítások. Van gazdaság, azaz akit ez érdekel, az rövid idő alatt vállalatbirodalmat építhet ki vagy tőzsdecápa és milliomos lehet; van politika, pártok, országgyűlés és választások, azaz aki efelé orientálódik, az elmerülhet a pártpolitizálásban és az országgyűlési vitákban, alkotmányozásban, kampányolásban; van újságírás, ahol az erre vágyók gyakorolhatják írói vénájukat; van diplomácia, ahol is valódi, hús-vér emberekkel, más országbeli diplomatákkal lehet nemzetközi szerződéseket kötni – vagy éppen felfedni az ellenség haditerveit” – fogalmaz az egyik résztvevő. De a játék fő hajtóereje a háború.

Mint Zrínyi Miklós is megfogalmazta: „Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és jó vitézi resolutio!” Reménykedjünk: az e-világban, ha csekélyebb eredményekkel is, de már van látható hadseregünk.