2009. december 15. 00:00
Ludwig Emil
| Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel |
|
Fecskeszárnyon repül az idő. Két éve, karácsonykor ajánlottam ugyanitt egy kedves, meseszerűen komoly művészetpedagógiai könyvet, s amikor most hozzám került a folytatása, azt hittem, egy év telt el a megjelenésük óta. De kiderült, hogy ez már a negyedik közös munkája a négytagú szerzői közösségnek, és két év alatt tetszetős, igényes könyvsorozat formálódott az eredeti ötletből. A két múzeumlakó egér, aki az éj leple alatt teremről teremre járva ismerkedett a képekkel, szobrokkal és egyéb régiségekkel, úgy rákapott a művészeti alkotásokra, mint más, pórias egértársaik a tanyasi szalonnára. Az első kurzus érthetően az ábrázolt állatvilág megismerésével telt el, sok ezer esztendő alkotásainak bemutatása és műelemzése révén – beleértve a macska egyiptomi ősét –, a következő évadban a színekkel és a fényekkel, ezek természetével és jelenlétével a művészi alkotásokban ismerkedtek a kíváncsi kisemlősök. Szépen átrágták magukat a középkortól a posztmodernig terjedő, tarkabarka alkotáson, hogy képben legyenek, és minél több érdekes ismeretet közölhessenek – játékos szóval, műelemzéssel, jól válogatott képekkel, rajzokkal és szemléltető ábrákkal – a könyvet kézbe vevő nebulóknak és okítóiknak. Evés közben jön meg az étvágy, a két információra éhes jószág az idei szemesztert már a különböző természetfeletti és ember alkotta lények megismerésével töltötte. Angyalok és ördögök, hajdan élt őslények és sosemvolt sárkányok, kitalált ember-állat hibridek képei, szobrai, kultikus és népi ábrázolásai sorakoznak a harmadik kötet színes és tartalmas oldalain. Valóban különös lények, a könyv címének megfelelően. A sok bizarr képtől aztán úgy fölbátorodott a két szürke eminens, hogy kimerészkedtek Budapest utcáira, amit ugyebár még az óvatos ember is kétszer megfontol manapság. Majd ahhoz képest, hogy a múzeumi egér és unokatestvére elég lapos nézőpontból – mondhatni békaperspektívából – nézte végig a főváros épületdíszeit, meglepően gazdag gyűjteményt sikerült bemutatniuk belőlük a negyedik, most megjelent könyvben.
Persze ehhez valójában az kellett, hogy a Bolyongások Budapesten című könyv valóságos ember szerzői, fotós és grafikus munkatársai felkészülten, rendkívül alaposan végigkutatták, akkurátusan dokumentálták a várost díszítő szobrokat, domborműveket, mozaikokat, öntött és kovácsoltvas díszeket. A sorozat e negyedik kötete minőségileg túllépett az eddigi, inkább a gyerekek érdeklődéséhez kalibrált kötetek stílusán és színvonalán, e kitűnő rajzokkal és információkkal – részletes helymutató címregiszterrel és térképekkel – felszerelt munkának már a komoly művészet- és várostörténeti könyvek közt van a helye a polcon. A szerkesztőnek és a szerzőknek, Mészáros Jánosnak, Jánosi-Halász Ritának, Fekete-Horváth Erikának és Entz Saroltának könnyed-komoly munkájához jól passzolnak Rubik Anna és Rácz Nóra hasonló szellemű rajzai.
(Bolyongások Budapesten – Két egér sorozat, Aula.info Kft., http: //keteger.hu)
|
