Nemzethalál, néma csend és hullaszag Lippai Roland jegyzete 2009. november 23. 19:21
Lippai Roland Sokszor mondták már, itt egy technokrata uralom alatt (is) nyög a nép, s bizony Gyurcsány alatt fejlődött ama tökéletes rendszerré ez a nem éppen emberbarát szemlélet, amelyet most az időközben a „reklámszakmába” is belekóstoló Bajnai üzemeltet. Mindez tetten érhető az egészségügyi rendszer fabrikálásában, vagy éppen abban a közönyös csendben is, amely a magyar demográfiai helyzettel kapcsolatban figyelhető meg. Nyilván nincs mit mondaniuk ez ügyben (sem).
Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel
A magyarok a „válságétlap” csaknem teljes menüjét megkóstolhatták már. Az utóbbi jó nyolc évben szinte permanens a politikai válság. Onnan indult a „buli”, hogy egy kóddal ellátott ember ült bele a miniszterelnöki székbe, majd jött egy olyan machinátor, akinek egy idő után kis túlzással már a köszönését sem hitte el senki – még a korábbi, varázsporral meghintett beavatottak és hívek sem. Miután a nagy konspirátor elhúzott és jelenleg állítólag mezei parlamenti képviselőként ügyködik a szebb napokat látott, Duna melletti nagy épületben, kilépett a fényre a „válságkezelő” is. Az úgynevezett globális pénzügyi válság – amely ugye a nagy machinátor szerint nem éri el csöpp kis hazánkat – csak egy jó nagy fenékbe billentés volt a sok korábbi „esemény” mellé. A politikai gubancok nem igazán érdeklik az embereket, amíg azok a mindennapi életükbe bele nem avatkoznak. Sajnos a társadalom jelentős részének a demográfiai válság sem éri el az ingerküszöbét. A gazdasági krízis már más: munkahelyek elvesztése, kilakoltatás a desszert.
Matek
Az ember nem is tudja eldönteni, mi a jobb: ha megszólalnak, és a hallottakat osztani kell százzal, vagy ha bölcsen hallgatnak. Ez az időnként csak személyében változó garnitúra az utóbbi „megoldást” választja sokadik éve például a népesedési helyzettel kapcsolatban. Pedig a helyzet cudar, még annak tudtával is, hogy „pillanatok híján” húsz éve csökken a magyarok lélekszáma. Ezzel összefüggésben a statisztikai hivatal a valóságnak megfelelően képtelen örömhírrel szolgálni (persze lehet, hogy valakiknek éppen ez jelent örömet). A következő esztendőben előállhat az a helyzet, amitől nemcsak a demográfusoknak kellene rettegnie, hanem a döntéshozóknak is: tízmillió alá eshet Magyarország népességének a lélekszáma. És a lassan nyolcadik éve az országot vakvágányon terelgető Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-féle korporáció hallgat az ügyben, mint hal a szatyorban.
Persze mit lehetne várni valakitől, aki még a saját hátára sem tud vigyázni, majd aki megpuccsolta, az meg „befogásról” értekezik, míg az egyéves „mandátummal” bíró stabilizátor soha nem látott kíméletlenséggel veti rá magát éppen azokra a vívmányokra, amelyek nélkülözhetetlenek a gyermekvállalási kedvhez.
A megszorításokon alapuló gondolkodás nem kímélte a családtámogatási rendszert sem. Minden intézkedésen tetten érhető annak a mechanizmusnak a késztetése, hogy a lehető legtöbb társadalmi dimenzióból és alrendszerből a lehető legtöbb erőforrást akarja elszívni. Csoda, ha tervezett gyerekek nem születnek meg? Miből nevelje, hova tegye a szülő, ha – már ha van hol – dolgozni szeretne?
Plazmatévé és kölykök
Egy gyerek nem olyanféle beruházás, mint amikor plazmatévét vesz a jóember. Hosszú távú elköteleződés, amely nem csupán önmagunkért történik, hanem egy kollektív felelősségi ürügy is az alapját képezi, úgymint nemzetmegtartás, társadalmi felelősségvállalás. És persze ne hallgassuk el: a gyerek közgazdaságtani értelemben „jószág” is. A kezdeti ráfordításokat nemcsak a lelki dimenzióban hálálja majd meg, hanem gazdaságilag is. Ha minden papírforma szerint megy: dolgozik, adózik, hasznos tagja lesz a társadalomnak, épít és nem rombol. Ezt igyekeznek nyomatékosítani jeles tudósok is azzal, hogy létrehozták a Népesedési Kerekasztalt.
A hangsúly az időtényezőn van: nem azonnal jön a pénzügyi értelemben vett haszon, hanem akár 20-25 évet is várni kell az első „befizetésekre”. És ez csípi ennek az egész rezsimnek a szemét. Mert ők azonnal akarnak mindent, s persze mindent pénzben is mérnek.
Számukra a gyerek csak egy pénznyelő automata, amelyből ritkán vagy csak sokára jön ki a három ász (értsd: lehet nyúzni egy életen át). Talán van egy ilyen olvasata a dolognak. Meg lehet egy olyan is: tényleg tesznek az egészre.
Lap teteje |
Impresszum |
Médiaajánlat |
Adatvédelem |
Oldaltérkép
.jpg)
.jpg)
.jpg)
