– Egyre több az olyan hír, hogy rendőrőrsöket rohamoznak meg, kommandósokat kell kivezényelni egy helyszínre, egyre több a tanárverés, s Szögi Lajos szimbólummá vált meglincselése is súlyos, patológiás helyzetet jelez. Cigány elkövetőkről van szó, még ha ezt nem is illik kimondani. A Tavaszmező utcában magyarsága miatt vertek meg, kis híján meg is késeltek egy fiatal kollégistát. Van-e különbség a többségi és a cigány társadalom bűnelkövetési módja között, s megjelent-e az úgynevezett magyarellenes rasszizmus?
– A cigányság körében mutatkozó bűnelkövetés elsősorban következményi jelenség, nem etnikai specifikum. A bűnelkövetés megjelenik minden olyan társadalmi csoportban, amely súlyos hátrányokkal küzd, ahol leszakadt, lepusztult, elszegényedett környezetben élnek az emberek. Egy ilyen közegben a többségi társadalom nagyobbik része által tiszteletben tartott „szent” értékek, erkölcsi normák és fékek gyakorlatilag elporladnak. Lehet szó bevándorlóról, más kisebbségekről és a cigányság leszakadt rétegeiről is. Pontosan azok a problémák jelennek meg itt, mint a dél-amerikai bádogvárosokban. Igen élesen mutatkoznak meg a közösség belső nézeteltérései, de a közösség és a külső társadalom közötti konfliktusok is, csak a belső konfliktusok nagyobb részét nem ismerjük.

A rendszerváltást megelőző tíz évben, majd azt követően egyre határozottabban körvonalazódott egy olyan csoportos bűnelkövetés, bandakriminalitásnak nevezhető magatartásforma, amely egyre inkább az alacsonyan szervezett bűnözés irányába mutatott. E csoportok erőszakos magatartása egymás közötti rivalizálásukban is megmutatkozott, és áldozataikkal szemben sem kíméletesebbek. Utóbbiak általában a legrászorultabb cigányok.

– Főleg az uzsorával kapcsolatos esetekről van szó.
– Igen, az uzsora súlyos problémát jelent. Az erőszak egy másik gyökere pedig az, hogy az említett – jelentős részben cigány – csoportok tagjainak sorsát már egészen az óvodától végigkíséri egyfajta frusztráció. Akaratukon kívül, körülményeikből adódóan már kisgyermekkorban konfliktusba kerülnek környezetükkel. Mire az iskolában bukdácsolva eljutnak az oktatás valamilyen szintjére, olyan mértékben frusztrálódnak, annyira felerősödik bennük a kirekesztettség érzése, hogy az nagyon gyorsan képes átfordulni erőszakba. Az agresszív bűnelkövetők esetében mindig van valamilyen önmentegetés, „ideológia”, ez pedig kisebbségi elkövetők esetében, akárcsak az Egyesült Államokban, összekapcsolódhat etnikai azonossággal kapcsolatos mozzanatokkal.

Óvatosan kell ezzel bánni, hiszen a kérdés az, hogy azért történik-e bűnelkövetés, mert a tett mögött egy jól kitapintható nemzeti-etnikai gyűlölet áll, vagy pedig egy agresszív cselekményhez keres az elkövető utólag önigazolást. A kisebbségi bűnelkövetők csoportjai között mindkét eset fennállhat. Fél évszázadra visszamenőleg lehetett látni: a cigányság önazonosságának keresésével, azzal, hogy önmagát különálló etnikai csoportként határozza meg, nemzeti jellegekkel ruházza fel, előbb-utóbb megjelenhetnek negatív hatások is. Az identitás és csoportos önkép ilyen újradefiniálása rendszerint egy elképzelt ellenséggel szemben történik. Segít az önmeghatározásában, ha azt állítják: a kirekesztettség okozója a többségi társadalom. Megjelenik egyfajta kontraetnikai gyűlölet. Eközben persze a cigányság egyes alcsoportjai közötti gyűlölködés erősebb lehet, mint a cigányság és a többségi társadalom közötti ellenérzés.

Mi a rasszizmus?

Felvetésünkre, miszerint Teleki László nagyon számít a „rasszista szocialista szavazókra” is, Póczik Szilveszter úgy reagált, a rasszizmus fogalma alkalmatlan annak a konfliktusnak a leírására, amely a többségi társadalom és a cigányság között feszül. Egyesek mindenkit a rasszizmus bélyegével illetnek, aki nem az általuk meghatározott narratíva mentén beszél erről a kérdésről. A neves kutató kijelentette: „felelősen gondolkodó ember nem gondolja azt, hogy a cigánysághoz köthető problémakör valamilyen genetikai adottság következménye”. Ez a vádaskodás „tipikus példája annak, amikor valaki belezavarodik a saját körbeforgó gondolatrendszerébe”. Sokkal inkább egy kulturális, civilizációs konfliktusról van szó – teszi hozzá a kutató.

A szakember egy korábbi tanulmányában azt írta, hogy a szülök gyerekeiket nem etnikai, hanem a szociális helyzet miatt menekítik a cigánygyerekekkel történő iskoláztatás elől. Ma is úgy véli, „a többségi szülők a kisebbségiek szociális minősége miatt zárkóznak el, s vállalnak akár pluszköltségeket is”. Aggódnak, mivel azt tapasztalják, hogy a cigány kisebbséghez tartozó iskolatársaik több vonatkozásban is kockázatot jelentenek gyerekeik számára.

Póczik Szilveszter példaként az agresszivitást, a higiéniás körülményekkel összefüggő problémákat, „a neveltetési hátrányokból eredően bekövetkező, az iskolai munkát akadályozó viselkedést” említette. Ez pedig nem rasszizmus – állítja a kutató.

Megaprojektre van szükség

A többségi társadalom minden felelősen gondolkodó tagja kész odaállni egy olyan megoldási javaslat mellé, „amely ezt a problématömeget rövid és hosszú távon is képes hatékonyan kezelni”. Az is egyértelmű a kutató szerint, hogy ez nem jelenthet kizárólag központosított megoldásokat. Póczik Szilveszter szerint megaprojektre van szükség, amelyben fontos szerepet játszhat a kis helyi megegyezések, összefogások, intézkedések rendszere is. Ez a több nemzedéket átfogó társadalmi terv „pontos feladatszabást, racionális intézkedéssorokat, szakemberek tömegét, bőséges forrásokat és pontos, időarányos elszámolásokat” követel. Ennek a tervnek képesnek kell lennie arra, hogy az egyre szélesedő, leszakadt társadalmi csoportoknál új vágányra terelje a rendszerváltás után visszájára fordult integrációt. A cigányság több százezres tömegeit ki kell szakítania a nyomorból, a kívülállás kultúrájából.

– Van esély arra, hogy ez a program megvalósuljon? A különböző véleményeket megfogalmazó oldalak között jeges a levegő, problémás a fogalomhasználat, nem lehet kimondani bizonyos dolgokat. Bűnös felvetésnek számít a segély bizonyos teljesítményhez kötése. Így elég nehéz még a minimális konszenzust is kialakítani.
– A társadalom meghatározó erőcsoportjai kellően pánikba estek ahhoz, hogy konszenzus születhessen.

– A konfliktusok sokasága és intenzitása miatt?
– Igen, olyan folyamatoknak vagyunk szemtanúi, amelyek a magyar társadalom, az állam szétforgácsolódásával, teljes zűrzavarba való süllyedésével fenyegetnek. Képletesen szólva: ha ég a ház, azok a szomszédok, akik eddig nem álltak szóba egymással, most kényszerűségből rájönnek arra, hogy közös az érdekük. Mára a politikailag korrekt beszédmód, fogalomkészlet, a megbélyegzési mechanizmusok elveszítették hatékonyságukat. Össze kell ülni a fogalmak tisztázása érdekében, új politikai korrektségre és konszenzusra van szükség. Tisztázni kell: miről és hogyan folyjék a párbeszéd, illetve milyen célok tűzhetők ki a realitások ismeretében.

Interjúnk folytatódik, kattintson!