A népszavazás egyik következménye lehet, hogy végbemegy a rendszerváltás rendszerének egy olyan korrekciója, amely lehetőséget ad arra, hogy az a „sztálinista szakaszából legalább a kádárista szakaszba lépjen át (ahol a kifosztás mértéke viszonylag egyenletes szinten és valamennyire elviselhető mértékben érvényesült) – tette hozzá. Másrészt annak a lehetősége is fennáll Bogár László szerint, hogy egy rendkívüli mértékű részvétel és az igenek hatalmas száma elsöprő erejű eredményt generál. Célzott Orbán Viktor szavaira, akinek „tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy elsöprő erejű eredményeket csak akkor várhatunk, ha elsöprő erejű a részvétel és az igenek száma”. Tehát bizonyos értelemben – teszi hozzá Bogár – „most abszolút a magyar nemzetre van bízva, hogy a változásoknak mennyire lesz elsöprő az erejük”.
Nagy erejű változásra lenne szükség, hogy „a rendszerváltás sztálinista szakaszát le tudjuk zárni”, ez pedig „már a rendszerváltás rendszerének a korrekcióját jelentené”. Ám az sem elképzelhetetlen, véli, hogy olyan erejű lesz az eredmény, ami „nem csak az elmúlt 20, hanem 60 év rendszerét is elsöpri”. Vagyis megszüntetheti a totális birodalmi függés, illetve a behódolás rendszerét.

Mit tudunk önmagunkról?
Kevés a biztos tudásunk arról, hogy a magyar társadalom mennyire van tisztában saját érdekeivel, illetve képes-e teljes valójában felismerni azt, hogy voltaképpen milyen jelentősége van a népszavazásnak – folytatja Bogár. Az is kérdéses, képes-e „felülkerekedni azon a hamis érzelmi és indulati beállítottságán”, amelyen pedig át kellene lépnie „annak érdekében, hogy a hamis szembenállások felett észrevegyük a közös nemzeti célokat”. Ugyanakkor vannak jelek arra nézve – teszi hozzá –, hogy a társadalom kezdi felismerni: a „kifosztók szándékosan zavarták össze a nyelvét”. Mindezt pontosan azért tette a birodalom, „hogy az erőforrások kiszivattyúzása zavartalanabbul folyhasson”.
Bogár úgy véli, „reménykednünk kell abban, hogy ez visszafordítható” állapot, és ami most történik, „az egy rendkívül drámai megtisztulási folyamat során a magyar társadalom jelentős, eddig nyilvánvalóan félrevezetett részében, illetve meghamisított identitású, gondolkodású, hamis fogalmakban gondolkodó részeit is abba az irányba viszi”, ahol felismerik: minden szembeállító indulat ellenére elemi szintű életvédelmi, a magyar nemzet fennmaradását szolgáló összefogásra lenne szükség.
Ha egyáltalán nem lesz érvényes a népszavazás – mondja Bogár –, akkor az a magyar nemzet eddigi legnagyobb tragédiáját jelenti, hiszen azt jelzi, „nincs már remény”. Másik lehetőség, hogy „legalább ahhoz elég nagy lesz a részvételi és sikerességi arány, hogy utána már ne lehessen korrekció nélkül továbbvinni a rendszerváltás rendszerét”. Egy valóban elsöprő erejű eredmény pedig olyan bátorítást adhat a tömegmozgásoknak – akár milliós nagyságrendűvé növelve azokat –, hogy „azzal kikényszeríthetővé válik a szélsőséges birodalmi függés hat évtizedes rendszerének lezárása is”.