Szinte az ipari felhasználás kezdetei, illetve bányászatának megkezdése óta nyilvánvaló az azbeszt veszélyessége, ennek ellenére évtizedekig gyártották hazánkban is az ebbõl készült hõszigetelõket. A legnagyobb mennyiségben az 1970-es években került a panelházak különféle helyiségeibe. Az azbeszt ásvány, amelynek tagadhatatlanok a jó tulajdonságai: éghetetlen, hõ- és saválló, illetve kiváló elektromos szigetelésnek is. A baj csak az, hogy szálai a tüdõbe jutva rákot idézhetnek elõ, és felelõssé tehetõ egy bizonyos típusú mell- és hashártya-megbetegedésért is. A paneltömbökben 30-40 éve használt szórt azbeszt elõbb-utóbb megbomlik, és a levegõbe jutva ezrek egészségét veszélyeztetheti. Hazánk régóta világelsõ a tüdõrákos esetek számát tekintve, ezek egy részét – évente néhány száz esetet – az azbeszt okozza.

Egyre sürgetõbbé válik tehát e mérgezõ anyag eltávolítása, de ennek költségei olyan magasak, hogy a lakóközösségek, az önkormányzatok támogatás nélkül nem tudják mentesíteni az épületeket. Uniós társfinanszírozású állami pályázati lehetõség eddig mindössze egyszer, két éve adódott: akkor Budafok-Tétény, Gyõr és Tatabánya önkormányzata nyert jelentõs összeget a munkák elvégzésére. Utóbbi megyeszékhelyen hosszas egyeztetés után idén augusztusban kezdték meg a Bánhidai-lakótelep megtisztítását, ami több mint 200 millió forintot emészt fel. A többi, e lehetõségrõl lemaradó település azóta várhatja az újabb kiírást, Komáromban például minden készen áll a pályázat beadására.

Az önkormányzatok akkor még nem tudhatták, mekkora esélyt hagynak veszni, pedig ahogy Zellei János, a Magyar Azbesztmentesítõk Szövetsége felügyelõbizottsági elnöke elmondta: minden érintettnek felhívták a figyelmét a cselekvésre. A szövetség azóta is folyamatosan lobbizik azért, hogy az illetékesek felismerjék az ügy súlyosságát, de a minisztériumoktól nemigen érkezik érdemi válasz a megkeresésekre. A tárcák a régiókhoz irányították át az ügyet, így pályázati források legfeljebb a regionális operatív programokon keresztül lehetnének elérhetõk, de mindeddig egyetlen területen sem jelent meg azbesztmentesítésre kihegyezett kiírás. Ráadásul az unió kizárólag közterületek, középületek esetében támogatja a projekteket, a panellakás viszont magántulajdon, és akadnak gondok a jogszabályi háttérrel is, például nincs elõírás a technológiai, kivitelezési munkákra, és mulasztások esetén szankciókat sem állapít meg a törvényhozó.

A mai napig a veszélyeztetett épületek nagyjából 20 százalékát sikerült megszabadítani a fehér, barna vagy a legveszélyesebb, a kék azbeszttõl. A Nemzeti azbesztmentesítési program (NAP) 10 éves terve szerint 2012-ig az eddigi 33 ezer után még további 120 ezer négyzetméternyi szigetelés vár megsemmisítésre, ami nem csekély, 10-15 milliárd forintos összeget jelent.

A NAP civilekbõl, valamint illetékes tárcák, hatóságok delegáltjaiból összeállt munkacsoportja felmérése szerint körülbelül 15 településen kellene mielõbb megkezdeni vagy folytatni az azbesztmentesítést. Veszélyes lehet a helyzet például Tatán, Tatabányán, Esztergomban Nyergesújfalun, Ajkán, Veszprémben, Komáromban, Pétfürdõn, de Sopronban, Gyõrött vagy Mosonmagyaróváron is akadnak azbeszttel burkolt panelházak.

Berta Hajnal