MN Magyar Nemzet - Donizetti másik hangja

A Magyar Nemzet internetes kiadása. Kiadja a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.

Sport
Út az ígéret földjére
Központi edzőtábort kérnének
Lézerpisztoly: tölteni sem kell, de durran
Röviden
Kammerer nem látja a fiatalokat

Belföld
Nem minden tankönyv érkezik meg
Vízügyesek pénzei után nyomoznak
A szocialisták hagyatéka a meghatározó
Röviden
Közép-ázsiai ország, egyelőre megoldások nélkül

Külföld
Kijev számít Budapest támogatására
Moszkva célja az elveszített globális súly visszaszerzése
Kubai tangó, mexikói csörte
Röviden
Palesztin ultimátum Izraelnek

Gazdaság
Széchenyi-vitairat: jó helyzetfelmérés
Milliárdokról mond le az állam?
Nem kell aggódni a búza ára miatt
Még nem ad hitelt a bank
Csökkent a kötvényállomány

Kultúra
Egy szék, egy mikrofon és egy ember
Dzsesszes Bach francia módra
McFerrin a három gráciával
Életöröm és haláltánc
Pannonia Cantat Kaposvárott

HangKép

Donizetti másik hangja
Roberto Devereux: arcok, szituációk és hangszálak
2006. augusztus 2. 01:00

Ókovács Szilveszter

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel

Nagy volt-e egyáltalán a bergamói nagy komponista? Vagy csak könnyű kezű mesterember, aki nem átallotta tán nem is tollal, inkább habverővel megírni Az ezred lánya című blődlit, s akinek népszerű Szerelmi bájitalától se szoktunk katarzisig részegülni? Vagy a virtuóz és érzelmekkel teli Lammermoori Lucia mutatná Gaetano Donizetti igazi, „másik arcát”? A Roberto Devereux mindenesetre példa, hogy néha nem csak az arra „érdemeseket” lepi el a por.
A középkori Anglia Erzsébet királynőjének kapuzárás előtti, tragédiába torkolló liazonját tárgyalja e háromfelvonásos opera, ám a mai Erzsébet uralkodásának kulisszáihoz emelve. Különös, mert a konyakszín chesterfieldekkel berendezett parlamenti foyer és a királynő is meglehetősen aszexuális képzetet kelt: e hendikepes közegben kell boldogulnia a szerelmi drámával Christof Loy adaptációjának. Körben makulátlan sötét nyakkendők és faldrapériák, szűrt fény, süppedő szőnyeg – így válik a nézőpukkasztásból beállított ivóvíz-automata és az azt kezelgető néhány kék overallos szaki, no meg a Sun-lappéldányokat cserélgető görkoris rikkancs üde színfolttá.
Stílus- és idősík-karambol fenyeget: tizenhatodik századi angol reneszánsz, itáliai romantika és legalábbis a thacherizmus rohan egymásnak, mindez pedig a mű eredeti nyelvén, olaszul egy bajor színpadon 2005 májusában. Még sincs probléma, mind mély, ütős előadássá simul össze, amely minimálrendezés, mert kizárólag arcokra, szituációkra és hangszálakra koncentrál. Legalábbis akkor konzseniális, ha ezt meri tenni: semmi kivégzéseffekt, fénykavalkád vagy díszlettrükk. És szerencsére nem túl sok operamaníros földön vonaglás. Edita Gruberova még mindig intakt, macskahajlékonyságú koloratúrszoprán, de már ott tart művészetében, hogy öregedéssel dacoló porcelánbabának nem akar látszani, inkább felpuhult szájú, telt királynő, akinek fél évszázadnyi teljhatalma mit sem ér a szerelem ellen. Világos, az énekesnőhöz varrták e produkciót – férje, Friedrich Haider dirigál –, de igazi művésztársakat nehéz erre a nívóra szerződtetni. Münchennek se sikerül, Isten bocsássa meg, de a gonosz Lord Cecilt alakító hústoronyból például olyan Cérna Peti-tenor szól, hogy azonnal a hangszínszabályzóhoz nyúlunk, ám a vicc nem onnan fakad.
Mégse veszítsük szem elől a lényeget: Donizetti „másik hangja” ma Edita Gruberováéval azonos. Ők jól jártak egymással, de az igazi haszonélvezők mi vagyunk.
(Donizetti: Roberto Devereux / Haider; Deutsche Grammophon DVD, 2006.)

Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fórumban| Nyomtatható verzió

Lap teteje | Impresszum | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Archívum